VÉGE

Drága olvasóim!

Nehéz döntésre jutottam.

EZENTÚL,A BLOGOMNAK VÉGE.

Egy másik blogot nyitok,amit ITT(x) találtok meg.

Jó olvasást,a másik blogomhoz!

x

009.

 Drága olvasóim! :)

Meghoztam az új részt! 

Komizzatok, pipáljatok,iratkozzatok fel.

Jó olvasást!:)

- Szeretsz? -kérdezte, már nyugodtan, Olivér.

- Nagyon. -válaszoltam, majd gyengéd mozdulatokkal megfogta

a kezem.

Olivér szemszöge 

másnap 

Lucy ismét nálam aludt. Egymás mellett feküdtünk, míg egyszer felébredt. Nem akartam utána menni. Hagytam. Ez után, 2 órával már én is felkeltem. 

- Jó reggelt Szöszi! -köszönt.

- Jó reggelt Szépségem! -mosolyogtam rá. 

- Na most már a szépséged vagyok? -nézett rám boldogan.

- Most már igen. Végre. -kacsintottam, majd folytattam- mai terv? 

- Koncertetek van. Nem? -nevetett fel.

- Ó. Tényleg...nem akarsz velünk jönni? -kérdeztem.

- Mehetek? 

- Jöhetsz, csak mondjuk meg a srácoknak, hogy együtt vagyunk...-kezdtem bele mondatomba.-vagy már tudják? -kérdeztem.

- Szerintem nem... 

- Akkor ideje megtudniuk. -kacsintottam rá.
Ezek után megreggeliztünk, majd felöltöztünk. Sietnem kellett a próbára, ezért magára hagytam Lucyt.
Lucy szemszöge 
Olivér hamar elment, én meg egyedül maradtam. Bekapcsoltam a telefonomat, és gondoltam, megnézem a Facebookomat. 74 értesítés, 20 üzenet, 90 bejelölés fogadott.
Mi? -kérdeztem magamban. Miért jelöltek be ennyien?
Olvasgatni kezdtem az üzeneteket. Az egyik így szólt:
"Szia! Hallottam a hírt, hogy te összejöttél Olivérrel. Ki is vagy te?" 
Honnan tudja, hogy összejöttem Olival? Ugye nem? Lehet,hogy Olivér posztolt egy képet, amin vele vagyok? Bezártam a Facebookot, majd megnyitottam az Instagrammot. Itt is, több mint 70 like fogadott...
A keresőbe beírtam a thebytheway nevet, így kihozta az Instagrammukat. Az első kép, amit megláttam, nem más volt, mint amit tegnap készítettünk. Hogy merte feltenni? Megmagyaráztam neki, szerintem érthetően, (vagy csak ő nem értette meg?!) hogy ne tudja meg senki, esetleg csak a banda többi tagja!
Azonnal felhívtam Olivért. Nem érdekelt a próba, muszáj volt beszélnem vele.
- Szia Szépség! -szólt bele a telefonba.
- Hogy merted feltenni azt a képet, amin mi vagyunk? Hogy?
- Nem bírtam. Muszáj volt megosztani mindenkivel ezt az élményt, hogy egy ilyen lány van mellettem. -válaszolt.
- De nem érted, hogy ez nekem rossz?
- Sajnálom... -mondta, majd letette a telefont. 

008.

Drága olvasóim!:* 

Na, meghoztam nektek az új részecskét. Ismét komikat, pipákat kérek. Ha tetszik, iratkozz fel:3

Túlléptük a 2500+ oldalmegjelenítést. Köszönöm nektek:)! 

Jó olvasást guys!xX 

- Már pár napja meg akartam volna ezt kérdezni,de nem mertem. Most már nem akarom magamban tartani. Na szóval...lennél a barátnőm? ...

Lucy szemszöge 

Ahogy meghallottam a kérdést, nem tudtam mit mondani. 

- Te-te-tessék? -húztam fel a szemöldökömet. 

- Lennél a barátnőm? 

- Huh, Olivér... -nem tudtam válaszolni. 

- Akkor hagylak gondolkozni. 

- Ne menj el! Kérlek... -fogtam meg a kezét, és visszarántottam az ágyba. - Még mindig félek egyedül.

- Jó, de akkor kérem a válaszodat. 

- Ha tudnád milyen nehéz dönteni...de legyen. Leszek a barátnőd. -mondtam ki kis idő után a nehéz mondatot.

- Leszel? -mosolygott. 

- Igen. 

Megölelt. Ölelése alatt beletúrtam dús, puha hajába. Hosszú szünet után egyre közelebb húzott magához. 'Nem csinálok semmit, csak nézem mit csinál.' -gondoltam magamban. Pár perc múlva már teljesen közel volt az arca. Mélyen a szemébe néztem.
- Mit csinálsz? -kérdeztem tőle.
- Kihasználom, hogy van barátnőm.
- Ó, értem. -nevettem. Ő még mindig komoly fejjel nézet rám, mint aki nem akar nevetni.

Másodpercek múlva Olivért ismét nem láttam sehol.

- Olivér! -kiáltottam egyet. De sehol senki. Gondoltam, lement a boltba, vagy valami ilyesmi. Bekapcsoltam a tévét, és nyugodtan leültem a kanapéra. Egyszer kopogást hallottam az ajtón, ezért felálltam, és gyors az ajtóhoz szaladtam. A kis lyukon kikukucskáltam, így megláttam, hogy Olivér kint áll.

- Hol voltál? -nyitottam ki gyors mozdulatokkal az ajtót.
- Lementem sétálni. Azt mondtad, gondolkoznod kell, ezért hagytalak. De most már itt vagyok.
- Oh Olivér. Mondtam, hogy leszek a barátnőd! -mosolyogtam, majd megöleltem.
- Tudom hogy leszel. Csak kicsit hagytalak gondolkozni. -sétált be a szobába, és helyet foglalt.
- Na mindegy. Térjünk el a témától. Aludhatok ma is veled? -kérdeztem.
- Hát persze! Én ennek kifejezetten örülök. -mosolygott.
- Akkor jó. -sétáltam oda hozzá, majd az ölébe ültem.
- Szeretsz? -kérdezte, már nyugodtan, Olivér.
- Nagyon. -válaszoltam, majd gyengéd mozdulatokkal megfogta
a kezem.

007.

Sziasztok drágáim!:*
Meghoztam az új részt, remélem tetszeni fog! Komikat, pipákat várok!:*
Jó olvasást!x

 Köszönöm hogy itt aludtál. -váltottam témát. 

- Ne köszönd. -mosolygott.

- Őszintén örülök, hogy itt vagy mellettem...borzasztóan örülök. 

Lucy szemszöge

Ma este Olivérnél aludtam. Azért akartam nála aludni, ugyanis másnap lesz a születésnapja, és fel szeretném köszönteni személyesen. 

- Boldog szülinapot! -ébresztettem fel.

- Mi? -kérdezte, majd egyet nyújtózkodott.

- Szülinapod van! -mosolyogtam.

- Honnan tudod? -kérdezte, fülig érő mosollyal.

- Azt hitted, hogy nem tudom? -nevettem fel.

- Hahaha. Inkább mond, mit hoztál! -ült fel.

- Egy kis süteményt. -mutattam a tányérra. 

- Köszönöm! -mondta, majd egy puszit nyomott az arcomra. 

- Szívesen. -mosolyogtam, és néztem, hogy a szöszi hogy falja a süteményt. -megyek, felöltözök!
- Jó, én addig itt leszek. -ette tovább az édességet.

Átmentem egy másik szobába átöltözni. Amikor kész lettem, a mosdó felé vettem az irányt. Megmostam az arcom, és megigazítottam a hajam. Ezek után a nappaliban leültem, és bekapcsoltam a tévét.

- Hát itt vagy! -jött be a szobába Olivér.
- Igen, eddig is itt voltam. -mosolyogtam rá. -ülj le.
- Jó, csak kiviszem a tányért a konyhába.
- Hagyd, majd én. -álltam fel a fotelből.
- Na hogyhogy? -kérdezte.
- Csak pihenj! Ugyanis szülinapod van. És most kívánhatsz bármit. -nevettem.
- Akkor kaphatok egy puszit?
- Persze. -sétáltam oda hozzá, és egy nagy puszit nyomtam az arcára.
- Hihihi. -nevetett.
- Mi van? -kérdeztem.
- Látszik megkóstoltad a sütit. Egy kis darabka van az arcodon.
- Hoppá. -nevettem.
- Lebuktál!
- Muszáj volt megkóstolnom! -álltam fel.
- Nem baj. -mosolygott.

Kivittem a tányért a konyhába. Amikor visszamentem, Olivért nem láttam sehol. "Vajon hol lehet?"

- Hello! 

- Olivér! Mit csinálsz? -megijedtem. 

- Megijesztettelek? 

- Hát eléggé... -fordultam szembe vele.

- Bocsi. -fogta meg a kezem.

- Nem haragszom. -mosolyogtam.

- Lucy! Kérdezhetek valamit? -szorította meg a kezem.

- Kérdezz. 

- Már pár napja meg akartam volna ezt kérdezni,de nem mertem. Most már nem akarom magamban tartani. Na szóval...lennél a barátnőm? ...

Fontos!

NEM ÚJ RÉSZ!

Sziasztok!:) 

Nos ez egyáltalán nem ide tartozik. De. Csináltam egy videót a srácoknak, és szeretném ezt nekik eljuttatni. 

Kérlek titeket, ezt a videót mindenki küldje el üzenetben, mondjuk a Facebookon! Nagyon sokat jelent ez nekem! Köszönöm:) 

KATT IDE A VIDEÓÉRT!

xx 

006.-

Hi Girls!
Nem tudtam tegnap hozni az új részt, ezért remélem nem haragudtok!:(Köszönöm a véleményeket, nagyon jól estek! Ennél is szeretném látni, hogy kommenteltek! Pipa, komment, feliratkozás! Thank you!:)
Kellemes olvasást! x,Mosi Lány:)

Nem sokára kopogást hallottam az ajtó felől. Kinyitottam. Ott állt előttem, mosolyogva. Nem tudtam mit mondani, csak annyit hogy...

- Azt hittem, hogy csak viccelsz. De most tényleg itt vagy. -nevettem fel.
- Neked is szia. -nevetett.
- Gyere be! -mosolyogtam. 

Olivér szemszöge
Megérkeztem Lucyhoz. Gyönyörű volt, még így este is. Gyönyörű.

- És miért nem tudsz aludni? -kérdeztem.
- Csak annyi, hogy nem tudok elaludni.
- Értem, és akkor rögtön egy barátra van szükséged? -nevettem fel.
- Igen. -mondta komolyan.
Csak mosolyogni tudtam. Egyszerűen örültem, hogy itt van mellettem, és hogy vele lehetek.

- Na mi van? -kérdezte.

- Semmi, semmi. Csak annyira gyönyörű vagy...

- Olivér. Kérlek ebbe NE menjünk bele. Bevallom tetszel, de nem akarom elsietni a dolgokat! -magyarázott.

- Tetszek neked? -lepődtem meg. 

- Igen. Azt hitted, hogy csak azért hívtalak át téged, mert mást nem tudok áthívni? 

- Igen. -nevettem.

- Hahaha. 

- Jó. És ha már itt vagyok, tudsz aludni? -kérdeztem, mosolyogva.

- Hát...lehet.

- És velem akarsz aludni? -kérdeztem

- Nyilván. -kacsintott.

- Benne vagyok! -mosolyogtam.

Mind a ketten lefürödtünk, majd a tv elé ültünk. Egy fél óráig bámultuk a tv-t, majd a mosdó felé vettük az irányt. Megmostuk fogunkat, majd bementünk a hálószobába. Egymás mellé feküdtünk le az ágyra.

- Hát. Akkor jó éjt. -mosolyogtam, majd egy puszit nyomtam homlokára. 

- Jó éjt. Álmodj szépeket! 

- Melletted csak azt tudok. -kacsintottam. 

- Na jó éjt, szia. 

- Szia. -hunytam le szemeim.

Reggel

Lucy szemszöge

Gyönyörű reggelre ébredtem. Ahogy kinyitottam szemeim, láttam, hogy itt fekszik mellettem. Annyira aranyos volt. 

Kisétáltam a konyhába, és összedobtam egy kis reggelit. Az ennivalót letettem az asztalra, és vártam, hogy felébredjen Olivér. 

Alig 10 perc múlva lépteket hallottam. 

- Jó reggelt Olivér. -mosolyogtam. 

- Szia Lucy. 

- Jól aludtál? -kérdeztem.

- Nagyszerűen. -kacsintott.

- Örülök neki. Nézd! Csináltam egy kis reggelit. Foglalj helyet. 

- Köszi! -mosolygott. 

Leültünk, és elkezdtük enni a reggelit. Kicsi idő után elkezdtünk beszélgetni. 

- És, mit álmodtál? -kérdeztem tőle, mosolyogva.

- Semmi lényegeset. -válaszolt- és te mit álmodtál? 

- Semmit. -nevettem fel.

- Értelmes beszélgetés. -nevetett. 

- Köszönöm hogy itt aludtál. -váltottam témát. 

- Ne köszönd. -mosolygott.

- Őszintén örülök, hogy itt vagy mellettem...borzasztóan örülök. 

005.-

Sziasztok Drágáim!:)
Meghoztam, kissé hosszú késés után, az új részt. Remélem elnyeri tetszéseteket!
Ha tetszik, pipáljatok, de kommentbe szeretném látni a véleményeteket is!
Jó olvasást:) :*

- És most van barátod? -kérdeztem tőle. Muszáj volt megkérdeznem.
- Nincs. És neked barátnőd? -nevetett fel.
- Nincs. -most már együtt nevettünk. - valamelyik este még egy randi?
- Benne vagyok. -kacsintott.

2014, szeptember 3.

Olivér szemszöge
Nagyon örültem, mikor igent mondott a randira. E-napom legszebb pillanata volt.
- És, mikor? -kérdezte mosolyogva.
- Az a lényeg, hogy minél hamarabb láthassalak.
Elpirult. Olyan imádnivaló ez a lány.
- Mondjuk kedden? -kérdezem egy kis idő után.
- Hát, akkorra már programom van... -hajtotta le fejét.
- Csütörtök?
- Jó, legyen. Mikor, hol? -mosolygott.
- Majd hívlak, és megbeszéljük.
- Oké. -állt fel.
- Akkor majd hívlak.
- Jó. Hát akkor... szia. -köszönt el.
- Szia!
Már nagyon várom hogy újra láthassam.
Este
Besötétedett. Végre párnára hajthattam fejem, mivel már nagyon fáradt voltam. De e közben mindig csak Rá gondoltam. Az lenne a legjobb nekem, ha ő az enyém lenne. Minden további perc is úgy telt el, hogy rágondoltam. Alvás előtt  még kiszaladtam enni a konyhába. Elővettem egy kis ropit, és enni kezdtem.
Ezek után a fürdőbe vettem utamat. Fogat mostam, majd lekapcsoltam a villanyt. Most már vissza mentem a szobába, és lefeküdtem aludni.
Hajnalban
Alig 3 óra telt el, amikor felébredtem. Egy hangra lettem figyelmes, ami a telefonomból szólt. Ő hívott.

- Szia! -szólt bele a telefonba.
- Szia Lucy, baj van? -kérdeztem tőle.
- Félek itthon egyedül. -válaszolt kérdésemre.
- Mitől félsz?
- Nem tudom, csak félek. Nem tudok aludni. -mondta.
- Akkor átmenjek? -kérdeztem.
- Ilyen későn? -lepődött meg.
- Igen. Ilyen későn.
- Jó,gyere. -mondta.
- Indulok.

Lucy szemszöge

Meglepődtem, amikor át akart jönni, de nagyon örültem. Végre kettesben lehetek Vele. Mostanában többet érzek iránta, mint barát.
Nem sokára kopogást hallottam az ajtó felől. Kinyitottam. Ott állt előttem, mosolyogva. Nem tudtam mit mondani, csak annyit hogy...

FONTOS!

Sziasztok drága olvasóim!:)
Szeretném veletek közölni, hogy ezentúl mindig szerdán, és vasárnap lesz új rész!
Remélem, ez senkinek sem okoz gondot. Így tudom csak hozni őket.
További szép estét! :)

004.-

Sziasztok! :)

Nagyon szépen köszönjük a pipákat és a feliratkozókat! Nagyon sokat jelent! :)

Meghoztam nektek az új részt, remélem annyira tetszeni fog, mint az előbbiek. 

Jó olvasást!:')

- Gyere, ülj le. 

- Köszi.

- Csak tudd, hogy nagyon szép vagy. És hogy én még egy ilyen lányt, mint te, sohasem láttam...

- Olivér. Egyszer már elmondtam. Nem akarom megismételni... -kezdtem el magyarázni.

- Tudom, tudom, és tudom. De nem tudom visszafogni magam. 

- Kérlek. Legalább az én kedvemért. -próbáltam mosolyogni. De nem ment.

- Jó. A te kedvedért mindent. -mosolygott, majd kezét az arcomra tette, és úgy kezdte el azt simogatni.

- Olivér! Kérlek! Elmegyek, ha nem hagyod abba!

De ő nem törődött ezzel. Továbbra is csak bámult, bámult, és bámult. Ami már kezdett kissé idegesíteni. Egyszer aztán már elegem lett ebből, és dühösen álltam fel az asztaltól. 

- Most meg mit csinálsz? -lepődött meg.

- Elegem van. Megmondtam, hogy nem akarom elsietni a dolgokat, de te ennek ellenére is csinálod. 

- Én meg mondtam,hogy nem tehetek róla! -magyarázkodott.

- Mi az hogy nem tehetsz róla? -folytattuk "vitánkat" de ezúttal már az épület előtt.

- Elvagyok varázsolva amióta megláttalak. 

- Na persze. -nevettem fel. 

- De. Tényleg. -közelebb lépett hozzám, majd folytatta-én ezt komolyan gondolom.

És akkor majdnem megtörtént az, amire nem számítottam. De szerencsére nem sikerült neki.

- Mit csinálsz? -kérdeztem meglepődve.

- Én azt hittem hogy... -kezdett bele mondataiba, de én félbeszakítottam.

- Mit hittél? Hm? Azt hogy egy Patocska nézéstől rögtön beléd szeretek? Mert ha igen, rosszul hitted.

- Nem, csak... -gondolkozott el.
- Figyelj. Igen, bevallom kedvellek. De nem akarom elsietni a dolgokat! -ismételtem meg többször hallott mondatomat.
- Jó. Megértem. Csak ha tudnád milyen nehéz ez nekem...
- Mi benne a nehéz?  -kíváncsiskodtam.
- Az, hogy látszik, hogy kedvelsz engem, és én is téged, így nem értem, miért nem működhetne köztünk ez a dolog!
- Figyelj. Igen, kedvellek. De nem akarom még egyszer elismételni, hogy nem akarom elsietni a dolgokat! Én nem olyan tipus vagyok, hogy az első randin megteszem azt a nagy lépést. -magyaráztam.
- Értem...
- Szerintem jobb lenne ha most elmennék. -néztem oldalra.
- Ne menj! -fogta meg kezem.
- Olivér!
- Azt csinálok amit akarok. -mondta.
- De én meg megtiltottam neked ezt.
- Nem tilthatod meg. -mosolygott.
- Dehogynem. -mosolyogtam vissza.
- Sajnálom, hogy így alakult ez a randi...
- Semmi baj. Az én hibám. -magyarázkodtam.
- Van kedves még kicsit sétálni? -kérdezte.
- Igen. -mosolyogtam.

* Olivér szemszöge*
Lucy nagyon szimpatikus, kedves lány. Első pillantásra belé szerettem.
Nagyon örültem, hogy igent mondott a sétára.
Szépen lassan elindultunk. Leültünk egy padra, és elkezdtünk beszélgetni.
- És hol születtél? -kérdeztem tőle mosolyogva.
- Székesfehérváron. -válaszolt. -és te?
- Itt. Budapesten.
- Értem. -hangzott szájából az egyszerű mondat.
- És most van barátod? -kérdeztem tőle. Muszáj volt megkérdeznem.
- Nincs. És neked barátnőd? -nevetett fel.
- Nincs. -most már együtt nevettünk. - valamelyik este még egy randi?
- Benne vagyok. -kacsintott.

003.-

Sziasztok!:')
Kellemes ünnepeket Nektek!
Meghoztam az új részt, remélem tetszeni fog! Jó olvasást hozzá!

Nem gondoltam volna, hogy ilyen kedves ez az Olivér. Már őszintén várom a holnapot...

Ajánlott zene hozzá: KATT

*Reggel*

Kócos hajjal keltem ki az ágyból. Nem tudom miért, de folyamatosan Olivérre gondoltam. Már nagyon vártam az estét, hogy újra láthassam. Kimentem a fürdőszobába letusolni, majd amikor visszamentem szobámba, egy üzenet fogadott a telefonomon. 

"Jó reggelt! Remélem jól aludtál! Ma este gyere nyolcra a kávézóba!

Olivér"

Azonnal visszaírtam neki:

"Neked is! Ott leszek!

x, Lucy"

Amint visszaírtam neki, felöltöztem, és lementem sétáltatni kutyámat.

Sétálás közben elmentem a zöldséges mellett, és vettem egy kis salátát otthonra. 

- Szia! -hallottam meg egy ismerős, aranyos hangot.

Felnéztem, és akkor láttam, hogy Ő az.

- Szia! Mit keresel itt? -mosolyogtam.

- Te mit keresel itt? -kérdezte.

- Ahogy látod, sétáltatom a kutyámat. -nevettem fel. - de most már megyek haza. 

- Hazakísérhetlek?  -kérdezte mosolyogva. 

- Ha akarsz. -mosolyogtam vissza rá. 

Elindultunk hazafelé. Nem akartam, hogy feljöjjön velem, mivel nem tudom, hogy itthon van-e anya. 

- Hát köszönöm, hogy elkísértél. Akkor majd este találkozunk. 

- Szívesen, máskor is. 

- Akkor szia. -mosolyogtam. 

- Szia! -köszönt el.

Sokáig bámultam, miközben sétált. Szűk, testhezálló nadrág volt rajta, ami nagyon jól állt neki. 

*Este* 

Negyed nyolc körül elkezdtem készülődni. Szerelésem egyszerű 

miniruha volt, ami már 1 éve megvan, ennek ellenére még sosem volt rajtam. Így eljött az ideje, hogy végre felvegyem.

Háromnegyed nyolckor elindultam. Már igencsak izgultam. Olyan jóindulatú, jót akaró, szimpatikus nekem. De vajon csak velem ilyen, vagy mással is? Nem tudhatom. Lehet, hogy ő is csak megjátsza magát,és nem ilyen a valódi életben. 

Nem, nem és nem. Ő olyan szeretetreméltó. Ő nem szokott titkolózni,  nem játsza meg magát. Vagyis remélem. 

Hamarosan odaértem, és egy szál rózsával fogadott.

- Szia! -köszönt mosolyogva.

- Szia. -köszöntem.

- Már nagyon hiányoztál. -fogta meg a kezem.

- Olivér. Kérlek, ebbe ne menjünk bele. Ez csak egy randi. Nem azt jelenti hogy....-kezdtem bele mondataimba, de ő félbeszakított.

- Tudom. És bocsánatot kérek, mert megfogtam a kezed.

- Nem, nem erről van szó. Csak még nem szeretném elsietni... -hajtottam le a fejem.

- Megértem. Csak én vagyok olyan, hogy ha valaki megtetszik nekem, azonnal elkezdek kedveskedni neki. Sajnálom. 

- Semmi baj. -mosolyogtam.

- Gyere, ülj le. 

- Köszi.

- Csak tudd, hogy nagyon szép vagy. És hogy én még egy ilyen lányt, mint te, sohasem láttam...

002.-

Sziasztok!:)

Hát, először is boldog mosolynapot mindenkinek!

Meghoztam az új részt, remélem mindenkinek tetszeni fog, mint az előző!:)

Beszaladtam a kávézóba, a WC-re. Mikor kész lettem, és nyitottam ki a WC ajtaját, hirtelen nekimentem egy szőke hajú fiúnak.

- Ne haragudj! -tette kezét a szájához,és felsegített.... 

Felsegített a szőke fiú. 

- Ne haragudj! -hangzott szájából a mondat.

- Mit képelsz te magadról? -ordítottam le a fejét- nekem jössz, és még mosolyogsz is? 

- Véletlen volt! Bocsánat!

Kiszaladtam a WC-ből. Mit képzel magáról? Hogy nekem jön, aztán még mosolyogva felsegít? 

- Itt vagyok. -szóltam barátnőmnek.

- Végre! Mi tartott ennyi ideig? 

- Semmi, csak egy fiú nekem jött,és ellökött. -hajtottam le a fejem.

- Aha. Értem. Oké. -nevetett fel.

- Mi van? Ez az igazság. 

- Elhiszem! -ásított egyet.

- Huh, ha ilyen fáradt vagy, minek kellett jönni?

- A ByTheWay itt van a városunkban! Ez egy remek alkalom, arra, hogy végre élőben lássam őket. -magyarázott.

- Ó értem. -nevettem fel.

Ekkor a műsorvezető kimondta a ByTheWay nevet, és végül 4 fiút láttam a színpadon.

- Sziasztok! -köszöntek.

Ekkor vettem észre, hogy a színpadon, 3 fiú között áll az a szőke fiú, aki ma nekem jött. Volt néhány pillanat, amikor rám nézett, és rám mosolygott. 

Bevallom, nem vagyok egy őrült rajongó, de nagyon jó hangjuk van. Főleg nekem a Létezem című szám tetszett,  mert ezt a számot kiskorom óta nagyon szeretem,és ügyesen dolgozták fel.

Alig vártam már hogy vége legyen a koncertnek, mert már zavart, ahogy a szőke fiú engem néz. De amikor vége lett, kiderült, hogy még nincs vége. Ekkor jött a fotózkodás, autogram kérés. 

Barátnőm sietve szaladt az asztalhoz, ahol a fiúk ültek.

- Sziasztok! -köszönt nagy mosollyal az arcán barátnőm.

- Sziasztok! -köszöntek egyszerre.

Ekkor készített rólunk egy képet a fényképész. Amikor kész lett a fotó, barátnőm odament hozzájuk beszélgetni.

- Szia. -hallottam meg egy hangot.

- Mit akarsz? -kérdeztem meg, amikor megláttam a szőkeséget.

- Bocsánatot akarok kérni. Nem akartam, véletlen volt.

- Semmi baj, csak kérlek, máskor ne forduljon elő! Amúgy nagyon jó hangotok van...-mosolyogtam.

- Köszönjük. Te meg nagyon szép vagy. -bókolt nekem. 

- Kezdjük a legelején. Én Lucy vagyok. 

- Szép név - mosolygott - én Olivér vagyok, de szólíts Olinak. 

- Köszönöm! Jó.

- Nincs kedved valamelyik nap elmenni valahova? -kérdezte.

- Mikor? 

- Mondjuk holnap? -mosolygott.

- Hát ha akarod, lehet róla szó. 

- Jó akkor megadod a számod? -vette elő telefonját. 

- Igen. Tessék. 

- Köszi. Akkor majd hívlak. 

- Okés. Nekünk most már mennünk kell. Sziasztok!

- Sziasztok! -mosolyogtak.

Nem gondoltam volna, hogy ilyen kedves ez az Olivér. Már őszintén várom a holnapot...

001.-

Kora reggelre ébredtem. Ahogy kinyitottam szemem, sötétséget láttam mindenhol. Azonnal felkeltem,és elhúztam a függönyt. Kisétáltam a konyhába, ahol már egy meleg,bögre kakaó várt.

- Jó reggelt kincsem. -köszönt anyu.

- Neked is. -ásítottam el magam.

- Ha még ennyire fáradt vagy,ajánlom, feküdj vissza az ágyba. 

- Nem, már nem hiszem,hogy vissza tudok aludni. -tiltakoztam.

- Jó. Ahogy akarod. - mosolygott anyu,majd egy puszit nyomott homlokomra,és kisétált a konyhából. 

Megittam kakaómat,és visszamentem szobámba. Ölembe vettem a gépemet, és böngészni kezdtem a facebook-on. 

 

 "- Lucy! Lenne egy kérdésem! -írta nekem barátnőm. 

- Na mondjad. -írtam vissza.

- Van kedved ma este elmenni egy ByTheWay koncertre? 

- Mikor lesz? -kérdeztem tőle.

- Este 8-kor. 

- Oké. Jó. -fogadtam el meghívását.

- Szuper! Akkor majd gyere a parkba. Ok? Ott találkozunk.

- Okés. Ott leszek. Szia! -köszöntem el. 

- Szia!  " 

Igazából nem annyira örültem ennek az egésznek, de úgy gondoltam, hogy most ez az egy koncert belefér. Úgyis egész este szétunnám magam, így legalább kicsit levegőn is leszek. Nem rajongok nagyon értük, de azért szeretném látni őket élőbe is. 

*Este*

 

Már fél 7 volt, így elkezdtem készülődni. Öltözékem egyszerű ruhákból állt. Nem akartam annyira kiöltözni. Semmi értelme. 

Ahogy 7 óra lett, elindultam. Hamarabb odaértem, mint ahogy gondoltam volna. 

- Végre hogy itt vagy! -kiabálta el magát barátnőm.

- Psssszt! Halkabban! Amúgy meg szia. És még nagyon sok időnk van, mi értelme sietni? 

- Hát... az 1. sorban akarok lenni. -nézett oldalra barátnőm.

- Ó! Most már értem. -nevettem el magam.

- Indulhatunk? -kérdezte. 

- Igen.

Elindultunk. 3 sarkot mentünk,és már oda is értünk a koncert helyére. Egy nagy színpad állt ott, amin, pont akkor mondták be a ByTheWay szót,amikor odaértünk. 

- Figyi. Én elmegyek WC-re! -nevettem el magam.

- Jó,én itt leszek. -mondta barátnőm.

Beszaladtam a kávézóba, a WC-re. Mikor kész lettem, és nyitottam ki a WC ajtaját, hirtelen nekimentem egy szőke hajú fiúnak.

- Ne haragudj! -tette kezét a szájához,és felsegített....