004.-

Sziasztok! :)

Nagyon szépen köszönjük a pipákat és a feliratkozókat! Nagyon sokat jelent! :)

Meghoztam nektek az új részt, remélem annyira tetszeni fog, mint az előbbiek. 

Jó olvasást!:')

- Gyere, ülj le. 

- Köszi.

- Csak tudd, hogy nagyon szép vagy. És hogy én még egy ilyen lányt, mint te, sohasem láttam...

- Olivér. Egyszer már elmondtam. Nem akarom megismételni... -kezdtem el magyarázni.

- Tudom, tudom, és tudom. De nem tudom visszafogni magam. 

- Kérlek. Legalább az én kedvemért. -próbáltam mosolyogni. De nem ment.

- Jó. A te kedvedért mindent. -mosolygott, majd kezét az arcomra tette, és úgy kezdte el azt simogatni.

- Olivér! Kérlek! Elmegyek, ha nem hagyod abba!

De ő nem törődött ezzel. Továbbra is csak bámult, bámult, és bámult. Ami már kezdett kissé idegesíteni. Egyszer aztán már elegem lett ebből, és dühösen álltam fel az asztaltól. 

- Most meg mit csinálsz? -lepődött meg.

- Elegem van. Megmondtam, hogy nem akarom elsietni a dolgokat, de te ennek ellenére is csinálod. 

- Én meg mondtam,hogy nem tehetek róla! -magyarázkodott.

- Mi az hogy nem tehetsz róla? -folytattuk "vitánkat" de ezúttal már az épület előtt.

- Elvagyok varázsolva amióta megláttalak. 

- Na persze. -nevettem fel. 

- De. Tényleg. -közelebb lépett hozzám, majd folytatta-én ezt komolyan gondolom.

És akkor majdnem megtörtént az, amire nem számítottam. De szerencsére nem sikerült neki.

- Mit csinálsz? -kérdeztem meglepődve.

- Én azt hittem hogy... -kezdett bele mondataiba, de én félbeszakítottam.

- Mit hittél? Hm? Azt hogy egy Patocska nézéstől rögtön beléd szeretek? Mert ha igen, rosszul hitted.

- Nem, csak... -gondolkozott el.
- Figyelj. Igen, bevallom kedvellek. De nem akarom elsietni a dolgokat! -ismételtem meg többször hallott mondatomat.
- Jó. Megértem. Csak ha tudnád milyen nehéz ez nekem...
- Mi benne a nehéz?  -kíváncsiskodtam.
- Az, hogy látszik, hogy kedvelsz engem, és én is téged, így nem értem, miért nem működhetne köztünk ez a dolog!
- Figyelj. Igen, kedvellek. De nem akarom még egyszer elismételni, hogy nem akarom elsietni a dolgokat! Én nem olyan tipus vagyok, hogy az első randin megteszem azt a nagy lépést. -magyaráztam.
- Értem...
- Szerintem jobb lenne ha most elmennék. -néztem oldalra.
- Ne menj! -fogta meg kezem.
- Olivér!
- Azt csinálok amit akarok. -mondta.
- De én meg megtiltottam neked ezt.
- Nem tilthatod meg. -mosolygott.
- Dehogynem. -mosolyogtam vissza.
- Sajnálom, hogy így alakult ez a randi...
- Semmi baj. Az én hibám. -magyarázkodtam.
- Van kedves még kicsit sétálni? -kérdezte.
- Igen. -mosolyogtam.

* Olivér szemszöge*
Lucy nagyon szimpatikus, kedves lány. Első pillantásra belé szerettem.
Nagyon örültem, hogy igent mondott a sétára.
Szépen lassan elindultunk. Leültünk egy padra, és elkezdtünk beszélgetni.
- És hol születtél? -kérdeztem tőle mosolyogva.
- Székesfehérváron. -válaszolt. -és te?
- Itt. Budapesten.
- Értem. -hangzott szájából az egyszerű mondat.
- És most van barátod? -kérdeztem tőle. Muszáj volt megkérdeznem.
- Nincs. És neked barátnőd? -nevetett fel.
- Nincs. -most már együtt nevettünk. - valamelyik este még egy randi?
- Benne vagyok. -kacsintott.