002.-

Sziasztok!:)

Hát, először is boldog mosolynapot mindenkinek!

Meghoztam az új részt, remélem mindenkinek tetszeni fog, mint az előző!:)

Beszaladtam a kávézóba, a WC-re. Mikor kész lettem, és nyitottam ki a WC ajtaját, hirtelen nekimentem egy szőke hajú fiúnak.

- Ne haragudj! -tette kezét a szájához,és felsegített.... 

Felsegített a szőke fiú. 

- Ne haragudj! -hangzott szájából a mondat.

- Mit képelsz te magadról? -ordítottam le a fejét- nekem jössz, és még mosolyogsz is? 

- Véletlen volt! Bocsánat!

Kiszaladtam a WC-ből. Mit képzel magáról? Hogy nekem jön, aztán még mosolyogva felsegít? 

- Itt vagyok. -szóltam barátnőmnek.

- Végre! Mi tartott ennyi ideig? 

- Semmi, csak egy fiú nekem jött,és ellökött. -hajtottam le a fejem.

- Aha. Értem. Oké. -nevetett fel.

- Mi van? Ez az igazság. 

- Elhiszem! -ásított egyet.

- Huh, ha ilyen fáradt vagy, minek kellett jönni?

- A ByTheWay itt van a városunkban! Ez egy remek alkalom, arra, hogy végre élőben lássam őket. -magyarázott.

- Ó értem. -nevettem fel.

Ekkor a műsorvezető kimondta a ByTheWay nevet, és végül 4 fiút láttam a színpadon.

- Sziasztok! -köszöntek.

Ekkor vettem észre, hogy a színpadon, 3 fiú között áll az a szőke fiú, aki ma nekem jött. Volt néhány pillanat, amikor rám nézett, és rám mosolygott. 

Bevallom, nem vagyok egy őrült rajongó, de nagyon jó hangjuk van. Főleg nekem a Létezem című szám tetszett,  mert ezt a számot kiskorom óta nagyon szeretem,és ügyesen dolgozták fel.

Alig vártam már hogy vége legyen a koncertnek, mert már zavart, ahogy a szőke fiú engem néz. De amikor vége lett, kiderült, hogy még nincs vége. Ekkor jött a fotózkodás, autogram kérés. 

Barátnőm sietve szaladt az asztalhoz, ahol a fiúk ültek.

- Sziasztok! -köszönt nagy mosollyal az arcán barátnőm.

- Sziasztok! -köszöntek egyszerre.

Ekkor készített rólunk egy képet a fényképész. Amikor kész lett a fotó, barátnőm odament hozzájuk beszélgetni.

- Szia. -hallottam meg egy hangot.

- Mit akarsz? -kérdeztem meg, amikor megláttam a szőkeséget.

- Bocsánatot akarok kérni. Nem akartam, véletlen volt.

- Semmi baj, csak kérlek, máskor ne forduljon elő! Amúgy nagyon jó hangotok van...-mosolyogtam.

- Köszönjük. Te meg nagyon szép vagy. -bókolt nekem. 

- Kezdjük a legelején. Én Lucy vagyok. 

- Szép név - mosolygott - én Olivér vagyok, de szólíts Olinak. 

- Köszönöm! Jó.

- Nincs kedved valamelyik nap elmenni valahova? -kérdezte.

- Mikor? 

- Mondjuk holnap? -mosolygott.

- Hát ha akarod, lehet róla szó. 

- Jó akkor megadod a számod? -vette elő telefonját. 

- Igen. Tessék. 

- Köszi. Akkor majd hívlak. 

- Okés. Nekünk most már mennünk kell. Sziasztok!

- Sziasztok! -mosolyogtak.

Nem gondoltam volna, hogy ilyen kedves ez az Olivér. Már őszintén várom a holnapot...