2014. május 19.

VÉGE

Drága olvasóim!
Nehéz döntésre jutottam.
EZENTÚL,A BLOGOMNAK VÉGE.
Egy másik blogot nyitok,amit ITT(x) találtok meg.
Jó olvasást,a másik blogomhoz!

2014. május 16.

009.

 Drága olvasóim! :)
Meghoztam az új részt! 
Komizzatok, pipáljatok,iratkozzatok fel.
Jó olvasást!:)



- Szeretsz? -kérdezte, már nyugodtan, Olivér.
- Nagyon. -válaszoltam, majd gyengéd mozdulatokkal megfogta
a kezem.

Olivér szemszöge 
másnap 
Lucy ismét nálam aludt. Egymás mellett feküdtünk, míg egyszer felébredt. Nem akartam utána menni. Hagytam. Ez után, 2 órával már én is felkeltem. 
- Jó reggelt Szöszi! -köszönt.
- Jó reggelt Szépségem! -mosolyogtam rá. 
- Na most már a szépséged vagyok? -nézett rám boldogan.
- Most már igen. Végre. -kacsintottam, majd folytattam- mai terv? 
- Koncertetek van. Nem? -nevetett fel.
- Ó. Tényleg...nem akarsz velünk jönni? -kérdeztem.
- Mehetek? 
- Jöhetsz, csak mondjuk meg a srácoknak, hogy együtt vagyunk...-kezdtem bele mondatomba.-vagy már tudják? -kérdeztem.
- Szerintem nem... 
- Akkor ideje megtudniuk. -kacsintottam rá.
Ezek után megreggeliztünk, majd felöltöztünk. Sietnem kellett a próbára, ezért magára hagytam Lucyt.
Lucy szemszöge 
Olivér hamar elment, én meg egyedül maradtam. Bekapcsoltam a telefonomat, és gondoltam, megnézem a Facebookomat. 74 értesítés, 20 üzenet, 90 bejelölés fogadott.
Mi? -kérdeztem magamban. Miért jelöltek be ennyien?
Olvasgatni kezdtem az üzeneteket. Az egyik így szólt:
"Szia! Hallottam a hírt, hogy te összejöttél Olivérrel. Ki is vagy te?" 
Honnan tudja, hogy összejöttem Olival? Ugye nem? Lehet,hogy Olivér posztolt egy képet, amin vele vagyok? Bezártam a Facebookot, majd megnyitottam az Instagrammot. Itt is, több mint 70 like fogadott...
A keresőbe beírtam a thebytheway nevet, így kihozta az Instagrammukat. Az első kép, amit megláttam, nem más volt, mint amit tegnap készítettünk. Hogy merte feltenni? Megmagyaráztam neki, szerintem érthetően, (vagy csak ő nem értette meg?!) hogy ne tudja meg senki, esetleg csak a banda többi tagja!
Azonnal felhívtam Olivért. Nem érdekelt a próba, muszáj volt beszélnem vele.
- Szia Szépség! -szólt bele a telefonba.
- Hogy merted feltenni azt a képet, amin mi vagyunk? Hogy?
- Nem bírtam. Muszáj volt megosztani mindenkivel ezt az élményt, hogy egy ilyen lány van mellettem. -válaszolt.
- De nem érted, hogy ez nekem rossz?
- Sajnálom... -mondta, majd letette a telefont. 


2014. május 11.

008.

Drága olvasóim!:* 
Na, meghoztam nektek az új részecskét. Ismét komikat, pipákat kérek. Ha tetszik, iratkozz fel:3
Túlléptük a 2500+ oldalmegjelenítést. Köszönöm nektek:)! 
Jó olvasást guys!xX 



- Már pár napja meg akartam volna ezt kérdezni,de nem mertem. Most már nem akarom magamban tartani. Na szóval...lennél a barátnőm? ...

Lucy szemszöge 
Ahogy meghallottam a kérdést, nem tudtam mit mondani. 

- Te-te-tessék? -húztam fel a szemöldökömet. 
- Lennél a barátnőm? 
- Huh, Olivér... -nem tudtam válaszolni. 
- Akkor hagylak gondolkozni. 
- Ne menj el! Kérlek... -fogtam meg a kezét, és visszarántottam az ágyba. - Még mindig félek egyedül.
- Jó, de akkor kérem a válaszodat. 
- Ha tudnád milyen nehéz dönteni...de legyen. Leszek a barátnőd. -mondtam ki kis idő után a nehéz mondatot.
- Leszel? -mosolygott. 
- Igen. 
Megölelt. Ölelése alatt beletúrtam dús, puha hajába. Hosszú szünet után egyre közelebb húzott magához. 'Nem csinálok semmit, csak nézem mit csinál.' -gondoltam magamban. Pár perc múlva már teljesen közel volt az arca. Mélyen a szemébe néztem.
- Mit csinálsz? -kérdeztem tőle.
- Kihasználom, hogy van barátnőm.
- Ó, értem. -nevettem. Ő még mindig komoly fejjel nézet rám, mint aki nem akar nevetni.

Másodpercek múlva Olivért ismét nem láttam sehol.

- Olivér! -kiáltottam egyet. De sehol senki. Gondoltam, lement a boltba, vagy valami ilyesmi. Bekapcsoltam a tévét, és nyugodtan leültem a kanapéra. Egyszer kopogást hallottam az ajtón, ezért felálltam, és gyors az ajtóhoz szaladtam. A kis lyukon kikukucskáltam, így megláttam, hogy Olivér kint áll.

- Hol voltál? -nyitottam ki gyors mozdulatokkal az ajtót.
- Lementem sétálni. Azt mondtad, gondolkoznod kell, ezért hagytalak. De most már itt vagyok.
- Oh Olivér. Mondtam, hogy leszek a barátnőd! -mosolyogtam, majd megöleltem.
- Tudom hogy leszel. Csak kicsit hagytalak gondolkozni. -sétált be a szobába, és helyet foglalt.
- Na mindegy. Térjünk el a témától. Aludhatok ma is veled? -kérdeztem.
- Hát persze! Én ennek kifejezetten örülök. -mosolygott.
- Akkor jó. -sétáltam oda hozzá, majd az ölébe ültem.
- Szeretsz? -kérdezte, már nyugodtan, Olivér.
- Nagyon. -válaszoltam, majd gyengéd mozdulatokkal megfogta
a kezem.

2014. május 7.

007.

Sziasztok drágáim!:*
Meghoztam az új részt, remélem tetszeni fog! Komikat, pipákat várok!:*
Jó olvasást!x


 Köszönöm hogy itt aludtál. -váltottam témát. 
- Ne köszönd. -mosolygott.
- Őszintén örülök, hogy itt vagy mellettem...borzasztóan örülök. 

Lucy szemszöge
Ma este Olivérnél aludtam. Azért akartam nála aludni, ugyanis másnap lesz a születésnapja, és fel szeretném köszönteni személyesen. 
- Boldog szülinapot! -ébresztettem fel.
- Mi? -kérdezte, majd egyet nyújtózkodott.
- Szülinapod van! -mosolyogtam.
- Honnan tudod? -kérdezte, fülig érő mosollyal.
- Azt hitted, hogy nem tudom? -nevettem fel.
- Hahaha. Inkább mond, mit hoztál! -ült fel.
- Egy kis süteményt. -mutattam a tányérra. 
- Köszönöm! -mondta, majd egy puszit nyomott az arcomra. 
- Szívesen. -mosolyogtam, és néztem, hogy a szöszi hogy falja a süteményt. -megyek, felöltözök!
- Jó, én addig itt leszek. -ette tovább az édességet.

Átmentem egy másik szobába átöltözni. Amikor kész lettem, a mosdó felé vettem az irányt. Megmostam az arcom, és megigazítottam a hajam. Ezek után a nappaliban leültem, és bekapcsoltam a tévét.

- Hát itt vagy! -jött be a szobába Olivér.
- Igen, eddig is itt voltam. -mosolyogtam rá. -ülj le.
- Jó, csak kiviszem a tányért a konyhába.
- Hagyd, majd én. -álltam fel a fotelből.
- Na hogyhogy? -kérdezte.
- Csak pihenj! Ugyanis szülinapod van. És most kívánhatsz bármit. -nevettem.
- Akkor kaphatok egy puszit?
- Persze. -sétáltam oda hozzá, és egy nagy puszit nyomtam az arcára.
- Hihihi. -nevetett.
- Mi van? -kérdeztem.
- Látszik megkóstoltad a sütit. Egy kis darabka van az arcodon.
- Hoppá. -nevettem.
- Lebuktál!
- Muszáj volt megkóstolnom! -álltam fel.
- Nem baj. -mosolygott.

Kivittem a tányért a konyhába. Amikor visszamentem, Olivért nem láttam sehol. "Vajon hol lehet?"

- Hello! 
- Olivér! Mit csinálsz? -megijedtem. 
- Megijesztettelek? 
- Hát eléggé... -fordultam szembe vele.
- Bocsi. -fogta meg a kezem.
- Nem haragszom. -mosolyogtam.
- Lucy! Kérdezhetek valamit? -szorította meg a kezem.
- Kérdezz. 
- Már pár napja meg akartam volna ezt kérdezni,de nem mertem. Most már nem akarom magamban tartani. Na szóval...lennél a barátnőm? ...

2014. május 5.

Fontos!

NEM ÚJ RÉSZ!
Sziasztok!:) 
Nos ez egyáltalán nem ide tartozik. De. Csináltam egy videót a srácoknak, és szeretném ezt nekik eljuttatni. 
Kérlek titeket, ezt a videót mindenki küldje el üzenetben, mondjuk a Facebookon! Nagyon sokat jelent ez nekem! Köszönöm:) 

xx 

006.-

Hi Girls!
Nem tudtam tegnap hozni az új részt, ezért remélem nem haragudtok!:(Köszönöm a véleményeket, nagyon jól estek! Ennél is szeretném látni, hogy kommenteltek! Pipa, komment, feliratkozás! Thank you!:)
Kellemes olvasást! x,Mosi Lány:)

Nem sokára kopogást hallottam az ajtó felől. Kinyitottam. Ott állt előttem, mosolyogva. Nem tudtam mit mondani, csak annyit hogy...

- Azt hittem, hogy csak viccelsz. De most tényleg itt vagy. -nevettem fel.
- Neked is szia. -nevetett.
- Gyere be! -mosolyogtam. 

Olivér szemszöge
Megérkeztem Lucyhoz. Gyönyörű volt, még így este is. Gyönyörű.

- És miért nem tudsz aludni? -kérdeztem.
- Csak annyi, hogy nem tudok elaludni.
- Értem, és akkor rögtön egy barátra van szükséged? -nevettem fel.
- Igen. -mondta komolyan.
Csak mosolyogni tudtam. Egyszerűen örültem, hogy itt van mellettem, és hogy vele lehetek.
- Na mi van? -kérdezte.
- Semmi, semmi. Csak annyira gyönyörű vagy...
- Olivér. Kérlek ebbe NE menjünk bele. Bevallom tetszel, de nem akarom elsietni a dolgokat! -magyarázott.
- Tetszek neked? -lepődtem meg. 
- Igen. Azt hitted, hogy csak azért hívtalak át téged, mert mást nem tudok áthívni? 
- Igen. -nevettem.
- Hahaha. 
- Jó. És ha már itt vagyok, tudsz aludni? -kérdeztem, mosolyogva.
- Hát...lehet.
- És velem akarsz aludni? -kérdeztem
- Nyilván. -kacsintott.
- Benne vagyok! -mosolyogtam.

Mind a ketten lefürödtünk, majd a tv elé ültünk. Egy fél óráig bámultuk a tv-t, majd a mosdó felé vettük az irányt. Megmostuk fogunkat, majd bementünk a hálószobába. Egymás mellé feküdtünk le az ágyra.

- Hát. Akkor jó éjt. -mosolyogtam, majd egy puszit nyomtam homlokára. 
- Jó éjt. Álmodj szépeket! 
- Melletted csak azt tudok. -kacsintottam. 
- Na jó éjt, szia. 
- Szia. -hunytam le szemeim.

Reggel
Lucy szemszöge
Gyönyörű reggelre ébredtem. Ahogy kinyitottam szemeim, láttam, hogy itt fekszik mellettem. Annyira aranyos volt. 
Kisétáltam a konyhába, és összedobtam egy kis reggelit. Az ennivalót letettem az asztalra, és vártam, hogy felébredjen Olivér. 

Alig 10 perc múlva lépteket hallottam. 

- Jó reggelt Olivér. -mosolyogtam. 
- Szia Lucy. 
- Jól aludtál? -kérdeztem.
- Nagyszerűen. -kacsintott.
- Örülök neki. Nézd! Csináltam egy kis reggelit. Foglalj helyet. 
- Köszi! -mosolygott. 

Leültünk, és elkezdtük enni a reggelit. Kicsi idő után elkezdtünk beszélgetni. 
- És, mit álmodtál? -kérdeztem tőle, mosolyogva.
- Semmi lényegeset. -válaszolt- és te mit álmodtál? 
- Semmit. -nevettem fel.
- Értelmes beszélgetés. -nevetett. 
- Köszönöm hogy itt aludtál. -váltottam témát. 
- Ne köszönd. -mosolygott.
- Őszintén örülök, hogy itt vagy mellettem...borzasztóan örülök.