005.-

Sziasztok Drágáim!:)
Meghoztam, kissé hosszú késés után, az új részt. Remélem elnyeri tetszéseteket!
Ha tetszik, pipáljatok, de kommentbe szeretném látni a véleményeteket is!
Jó olvasást:) :*

- És most van barátod? -kérdeztem tőle. Muszáj volt megkérdeznem.
- Nincs. És neked barátnőd? -nevetett fel.
- Nincs. -most már együtt nevettünk. - valamelyik este még egy randi?
- Benne vagyok. -kacsintott.

2014, szeptember 3.

Olivér szemszöge
Nagyon örültem, mikor igent mondott a randira. E-napom legszebb pillanata volt.
- És, mikor? -kérdezte mosolyogva.
- Az a lényeg, hogy minél hamarabb láthassalak.
Elpirult. Olyan imádnivaló ez a lány.
- Mondjuk kedden? -kérdezem egy kis idő után.
- Hát, akkorra már programom van... -hajtotta le fejét.
- Csütörtök?
- Jó, legyen. Mikor, hol? -mosolygott.
- Majd hívlak, és megbeszéljük.
- Oké. -állt fel.
- Akkor majd hívlak.
- Jó. Hát akkor... szia. -köszönt el.
- Szia!
Már nagyon várom hogy újra láthassam.
Este
Besötétedett. Végre párnára hajthattam fejem, mivel már nagyon fáradt voltam. De e közben mindig csak Rá gondoltam. Az lenne a legjobb nekem, ha ő az enyém lenne. Minden további perc is úgy telt el, hogy rágondoltam. Alvás előtt  még kiszaladtam enni a konyhába. Elővettem egy kis ropit, és enni kezdtem.
Ezek után a fürdőbe vettem utamat. Fogat mostam, majd lekapcsoltam a villanyt. Most már vissza mentem a szobába, és lefeküdtem aludni.
Hajnalban
Alig 3 óra telt el, amikor felébredtem. Egy hangra lettem figyelmes, ami a telefonomból szólt. Ő hívott.

- Szia! -szólt bele a telefonba.
- Szia Lucy, baj van? -kérdeztem tőle.
- Félek itthon egyedül. -válaszolt kérdésemre.
- Mitől félsz?
- Nem tudom, csak félek. Nem tudok aludni. -mondta.
- Akkor átmenjek? -kérdeztem.
- Ilyen későn? -lepődött meg.
- Igen. Ilyen későn.
- Jó,gyere. -mondta.
- Indulok.

Lucy szemszöge

Meglepődtem, amikor át akart jönni, de nagyon örültem. Végre kettesben lehetek Vele. Mostanában többet érzek iránta, mint barát.
Nem sokára kopogást hallottam az ajtó felől. Kinyitottam. Ott állt előttem, mosolyogva. Nem tudtam mit mondani, csak annyit hogy...