008.

Drága olvasóim!:* 

Na, meghoztam nektek az új részecskét. Ismét komikat, pipákat kérek. Ha tetszik, iratkozz fel:3

Túlléptük a 2500+ oldalmegjelenítést. Köszönöm nektek:)! 

Jó olvasást guys!xX 

- Már pár napja meg akartam volna ezt kérdezni,de nem mertem. Most már nem akarom magamban tartani. Na szóval...lennél a barátnőm? ...

Lucy szemszöge 

Ahogy meghallottam a kérdést, nem tudtam mit mondani. 

- Te-te-tessék? -húztam fel a szemöldökömet. 

- Lennél a barátnőm? 

- Huh, Olivér... -nem tudtam válaszolni. 

- Akkor hagylak gondolkozni. 

- Ne menj el! Kérlek... -fogtam meg a kezét, és visszarántottam az ágyba. - Még mindig félek egyedül.

- Jó, de akkor kérem a válaszodat. 

- Ha tudnád milyen nehéz dönteni...de legyen. Leszek a barátnőd. -mondtam ki kis idő után a nehéz mondatot.

- Leszel? -mosolygott. 

- Igen. 

Megölelt. Ölelése alatt beletúrtam dús, puha hajába. Hosszú szünet után egyre közelebb húzott magához. 'Nem csinálok semmit, csak nézem mit csinál.' -gondoltam magamban. Pár perc múlva már teljesen közel volt az arca. Mélyen a szemébe néztem.
- Mit csinálsz? -kérdeztem tőle.
- Kihasználom, hogy van barátnőm.
- Ó, értem. -nevettem. Ő még mindig komoly fejjel nézet rám, mint aki nem akar nevetni.

Másodpercek múlva Olivért ismét nem láttam sehol.

- Olivér! -kiáltottam egyet. De sehol senki. Gondoltam, lement a boltba, vagy valami ilyesmi. Bekapcsoltam a tévét, és nyugodtan leültem a kanapéra. Egyszer kopogást hallottam az ajtón, ezért felálltam, és gyors az ajtóhoz szaladtam. A kis lyukon kikukucskáltam, így megláttam, hogy Olivér kint áll.

- Hol voltál? -nyitottam ki gyors mozdulatokkal az ajtót.
- Lementem sétálni. Azt mondtad, gondolkoznod kell, ezért hagytalak. De most már itt vagyok.
- Oh Olivér. Mondtam, hogy leszek a barátnőd! -mosolyogtam, majd megöleltem.
- Tudom hogy leszel. Csak kicsit hagytalak gondolkozni. -sétált be a szobába, és helyet foglalt.
- Na mindegy. Térjünk el a témától. Aludhatok ma is veled? -kérdeztem.
- Hát persze! Én ennek kifejezetten örülök. -mosolygott.
- Akkor jó. -sétáltam oda hozzá, majd az ölébe ültem.
- Szeretsz? -kérdezte, már nyugodtan, Olivér.
- Nagyon. -válaszoltam, majd gyengéd mozdulatokkal megfogta
a kezem.