VÉGE

Drága olvasóim!

Nehéz döntésre jutottam.

EZENTÚL,A BLOGOMNAK VÉGE.

Egy másik blogot nyitok,amit ITT(x) találtok meg.

Jó olvasást,a másik blogomhoz!

x

009.

 Drága olvasóim! :)

Meghoztam az új részt! 

Komizzatok, pipáljatok,iratkozzatok fel.

Jó olvasást!:)

- Szeretsz? -kérdezte, már nyugodtan, Olivér.

- Nagyon. -válaszoltam, majd gyengéd mozdulatokkal megfogta

a kezem.

Olivér szemszöge 

másnap 

Lucy ismét nálam aludt. Egymás mellett feküdtünk, míg egyszer felébredt. Nem akartam utána menni. Hagytam. Ez után, 2 órával már én is felkeltem. 

- Jó reggelt Szöszi! -köszönt.

- Jó reggelt Szépségem! -mosolyogtam rá. 

- Na most már a szépséged vagyok? -nézett rám boldogan.

- Most már igen. Végre. -kacsintottam, majd folytattam- mai terv? 

- Koncertetek van. Nem? -nevetett fel.

- Ó. Tényleg...nem akarsz velünk jönni? -kérdeztem.

- Mehetek? 

- Jöhetsz, csak mondjuk meg a srácoknak, hogy együtt vagyunk...-kezdtem bele mondatomba.-vagy már tudják? -kérdeztem.

- Szerintem nem... 

- Akkor ideje megtudniuk. -kacsintottam rá.
Ezek után megreggeliztünk, majd felöltöztünk. Sietnem kellett a próbára, ezért magára hagytam Lucyt.
Lucy szemszöge 
Olivér hamar elment, én meg egyedül maradtam. Bekapcsoltam a telefonomat, és gondoltam, megnézem a Facebookomat. 74 értesítés, 20 üzenet, 90 bejelölés fogadott.
Mi? -kérdeztem magamban. Miért jelöltek be ennyien?
Olvasgatni kezdtem az üzeneteket. Az egyik így szólt:
"Szia! Hallottam a hírt, hogy te összejöttél Olivérrel. Ki is vagy te?" 
Honnan tudja, hogy összejöttem Olival? Ugye nem? Lehet,hogy Olivér posztolt egy képet, amin vele vagyok? Bezártam a Facebookot, majd megnyitottam az Instagrammot. Itt is, több mint 70 like fogadott...
A keresőbe beírtam a thebytheway nevet, így kihozta az Instagrammukat. Az első kép, amit megláttam, nem más volt, mint amit tegnap készítettünk. Hogy merte feltenni? Megmagyaráztam neki, szerintem érthetően, (vagy csak ő nem értette meg?!) hogy ne tudja meg senki, esetleg csak a banda többi tagja!
Azonnal felhívtam Olivért. Nem érdekelt a próba, muszáj volt beszélnem vele.
- Szia Szépség! -szólt bele a telefonba.
- Hogy merted feltenni azt a képet, amin mi vagyunk? Hogy?
- Nem bírtam. Muszáj volt megosztani mindenkivel ezt az élményt, hogy egy ilyen lány van mellettem. -válaszolt.
- De nem érted, hogy ez nekem rossz?
- Sajnálom... -mondta, majd letette a telefont. 

008.

Drága olvasóim!:* 

Na, meghoztam nektek az új részecskét. Ismét komikat, pipákat kérek. Ha tetszik, iratkozz fel:3

Túlléptük a 2500+ oldalmegjelenítést. Köszönöm nektek:)! 

Jó olvasást guys!xX 

- Már pár napja meg akartam volna ezt kérdezni,de nem mertem. Most már nem akarom magamban tartani. Na szóval...lennél a barátnőm? ...

Lucy szemszöge 

Ahogy meghallottam a kérdést, nem tudtam mit mondani. 

- Te-te-tessék? -húztam fel a szemöldökömet. 

- Lennél a barátnőm? 

- Huh, Olivér... -nem tudtam válaszolni. 

- Akkor hagylak gondolkozni. 

- Ne menj el! Kérlek... -fogtam meg a kezét, és visszarántottam az ágyba. - Még mindig félek egyedül.

- Jó, de akkor kérem a válaszodat. 

- Ha tudnád milyen nehéz dönteni...de legyen. Leszek a barátnőd. -mondtam ki kis idő után a nehéz mondatot.

- Leszel? -mosolygott. 

- Igen. 

Megölelt. Ölelése alatt beletúrtam dús, puha hajába. Hosszú szünet után egyre közelebb húzott magához. 'Nem csinálok semmit, csak nézem mit csinál.' -gondoltam magamban. Pár perc múlva már teljesen közel volt az arca. Mélyen a szemébe néztem.
- Mit csinálsz? -kérdeztem tőle.
- Kihasználom, hogy van barátnőm.
- Ó, értem. -nevettem. Ő még mindig komoly fejjel nézet rám, mint aki nem akar nevetni.

Másodpercek múlva Olivért ismét nem láttam sehol.

- Olivér! -kiáltottam egyet. De sehol senki. Gondoltam, lement a boltba, vagy valami ilyesmi. Bekapcsoltam a tévét, és nyugodtan leültem a kanapéra. Egyszer kopogást hallottam az ajtón, ezért felálltam, és gyors az ajtóhoz szaladtam. A kis lyukon kikukucskáltam, így megláttam, hogy Olivér kint áll.

- Hol voltál? -nyitottam ki gyors mozdulatokkal az ajtót.
- Lementem sétálni. Azt mondtad, gondolkoznod kell, ezért hagytalak. De most már itt vagyok.
- Oh Olivér. Mondtam, hogy leszek a barátnőd! -mosolyogtam, majd megöleltem.
- Tudom hogy leszel. Csak kicsit hagytalak gondolkozni. -sétált be a szobába, és helyet foglalt.
- Na mindegy. Térjünk el a témától. Aludhatok ma is veled? -kérdeztem.
- Hát persze! Én ennek kifejezetten örülök. -mosolygott.
- Akkor jó. -sétáltam oda hozzá, majd az ölébe ültem.
- Szeretsz? -kérdezte, már nyugodtan, Olivér.
- Nagyon. -válaszoltam, majd gyengéd mozdulatokkal megfogta
a kezem.

007.

Sziasztok drágáim!:*
Meghoztam az új részt, remélem tetszeni fog! Komikat, pipákat várok!:*
Jó olvasást!x

 Köszönöm hogy itt aludtál. -váltottam témát. 

- Ne köszönd. -mosolygott.

- Őszintén örülök, hogy itt vagy mellettem...borzasztóan örülök. 

Lucy szemszöge

Ma este Olivérnél aludtam. Azért akartam nála aludni, ugyanis másnap lesz a születésnapja, és fel szeretném köszönteni személyesen. 

- Boldog szülinapot! -ébresztettem fel.

- Mi? -kérdezte, majd egyet nyújtózkodott.

- Szülinapod van! -mosolyogtam.

- Honnan tudod? -kérdezte, fülig érő mosollyal.

- Azt hitted, hogy nem tudom? -nevettem fel.

- Hahaha. Inkább mond, mit hoztál! -ült fel.

- Egy kis süteményt. -mutattam a tányérra. 

- Köszönöm! -mondta, majd egy puszit nyomott az arcomra. 

- Szívesen. -mosolyogtam, és néztem, hogy a szöszi hogy falja a süteményt. -megyek, felöltözök!
- Jó, én addig itt leszek. -ette tovább az édességet.

Átmentem egy másik szobába átöltözni. Amikor kész lettem, a mosdó felé vettem az irányt. Megmostam az arcom, és megigazítottam a hajam. Ezek után a nappaliban leültem, és bekapcsoltam a tévét.

- Hát itt vagy! -jött be a szobába Olivér.
- Igen, eddig is itt voltam. -mosolyogtam rá. -ülj le.
- Jó, csak kiviszem a tányért a konyhába.
- Hagyd, majd én. -álltam fel a fotelből.
- Na hogyhogy? -kérdezte.
- Csak pihenj! Ugyanis szülinapod van. És most kívánhatsz bármit. -nevettem.
- Akkor kaphatok egy puszit?
- Persze. -sétáltam oda hozzá, és egy nagy puszit nyomtam az arcára.
- Hihihi. -nevetett.
- Mi van? -kérdeztem.
- Látszik megkóstoltad a sütit. Egy kis darabka van az arcodon.
- Hoppá. -nevettem.
- Lebuktál!
- Muszáj volt megkóstolnom! -álltam fel.
- Nem baj. -mosolygott.

Kivittem a tányért a konyhába. Amikor visszamentem, Olivért nem láttam sehol. "Vajon hol lehet?"

- Hello! 

- Olivér! Mit csinálsz? -megijedtem. 

- Megijesztettelek? 

- Hát eléggé... -fordultam szembe vele.

- Bocsi. -fogta meg a kezem.

- Nem haragszom. -mosolyogtam.

- Lucy! Kérdezhetek valamit? -szorította meg a kezem.

- Kérdezz. 

- Már pár napja meg akartam volna ezt kérdezni,de nem mertem. Most már nem akarom magamban tartani. Na szóval...lennél a barátnőm? ...

Fontos!

NEM ÚJ RÉSZ!

Sziasztok!:) 

Nos ez egyáltalán nem ide tartozik. De. Csináltam egy videót a srácoknak, és szeretném ezt nekik eljuttatni. 

Kérlek titeket, ezt a videót mindenki küldje el üzenetben, mondjuk a Facebookon! Nagyon sokat jelent ez nekem! Köszönöm:) 

KATT IDE A VIDEÓÉRT!

xx 

006.-

Hi Girls!
Nem tudtam tegnap hozni az új részt, ezért remélem nem haragudtok!:(Köszönöm a véleményeket, nagyon jól estek! Ennél is szeretném látni, hogy kommenteltek! Pipa, komment, feliratkozás! Thank you!:)
Kellemes olvasást! x,Mosi Lány:)

Nem sokára kopogást hallottam az ajtó felől. Kinyitottam. Ott állt előttem, mosolyogva. Nem tudtam mit mondani, csak annyit hogy...

- Azt hittem, hogy csak viccelsz. De most tényleg itt vagy. -nevettem fel.
- Neked is szia. -nevetett.
- Gyere be! -mosolyogtam. 

Olivér szemszöge
Megérkeztem Lucyhoz. Gyönyörű volt, még így este is. Gyönyörű.

- És miért nem tudsz aludni? -kérdeztem.
- Csak annyi, hogy nem tudok elaludni.
- Értem, és akkor rögtön egy barátra van szükséged? -nevettem fel.
- Igen. -mondta komolyan.
Csak mosolyogni tudtam. Egyszerűen örültem, hogy itt van mellettem, és hogy vele lehetek.

- Na mi van? -kérdezte.

- Semmi, semmi. Csak annyira gyönyörű vagy...

- Olivér. Kérlek ebbe NE menjünk bele. Bevallom tetszel, de nem akarom elsietni a dolgokat! -magyarázott.

- Tetszek neked? -lepődtem meg. 

- Igen. Azt hitted, hogy csak azért hívtalak át téged, mert mást nem tudok áthívni? 

- Igen. -nevettem.

- Hahaha. 

- Jó. És ha már itt vagyok, tudsz aludni? -kérdeztem, mosolyogva.

- Hát...lehet.

- És velem akarsz aludni? -kérdeztem

- Nyilván. -kacsintott.

- Benne vagyok! -mosolyogtam.

Mind a ketten lefürödtünk, majd a tv elé ültünk. Egy fél óráig bámultuk a tv-t, majd a mosdó felé vettük az irányt. Megmostuk fogunkat, majd bementünk a hálószobába. Egymás mellé feküdtünk le az ágyra.

- Hát. Akkor jó éjt. -mosolyogtam, majd egy puszit nyomtam homlokára. 

- Jó éjt. Álmodj szépeket! 

- Melletted csak azt tudok. -kacsintottam. 

- Na jó éjt, szia. 

- Szia. -hunytam le szemeim.

Reggel

Lucy szemszöge

Gyönyörű reggelre ébredtem. Ahogy kinyitottam szemeim, láttam, hogy itt fekszik mellettem. Annyira aranyos volt. 

Kisétáltam a konyhába, és összedobtam egy kis reggelit. Az ennivalót letettem az asztalra, és vártam, hogy felébredjen Olivér. 

Alig 10 perc múlva lépteket hallottam. 

- Jó reggelt Olivér. -mosolyogtam. 

- Szia Lucy. 

- Jól aludtál? -kérdeztem.

- Nagyszerűen. -kacsintott.

- Örülök neki. Nézd! Csináltam egy kis reggelit. Foglalj helyet. 

- Köszi! -mosolygott. 

Leültünk, és elkezdtük enni a reggelit. Kicsi idő után elkezdtünk beszélgetni. 

- És, mit álmodtál? -kérdeztem tőle, mosolyogva.

- Semmi lényegeset. -válaszolt- és te mit álmodtál? 

- Semmit. -nevettem fel.

- Értelmes beszélgetés. -nevetett. 

- Köszönöm hogy itt aludtál. -váltottam témát. 

- Ne köszönd. -mosolygott.

- Őszintén örülök, hogy itt vagy mellettem...borzasztóan örülök. 

005.-

Sziasztok Drágáim!:)
Meghoztam, kissé hosszú késés után, az új részt. Remélem elnyeri tetszéseteket!
Ha tetszik, pipáljatok, de kommentbe szeretném látni a véleményeteket is!
Jó olvasást:) :*

- És most van barátod? -kérdeztem tőle. Muszáj volt megkérdeznem.
- Nincs. És neked barátnőd? -nevetett fel.
- Nincs. -most már együtt nevettünk. - valamelyik este még egy randi?
- Benne vagyok. -kacsintott.

2014, szeptember 3.

Olivér szemszöge
Nagyon örültem, mikor igent mondott a randira. E-napom legszebb pillanata volt.
- És, mikor? -kérdezte mosolyogva.
- Az a lényeg, hogy minél hamarabb láthassalak.
Elpirult. Olyan imádnivaló ez a lány.
- Mondjuk kedden? -kérdezem egy kis idő után.
- Hát, akkorra már programom van... -hajtotta le fejét.
- Csütörtök?
- Jó, legyen. Mikor, hol? -mosolygott.
- Majd hívlak, és megbeszéljük.
- Oké. -állt fel.
- Akkor majd hívlak.
- Jó. Hát akkor... szia. -köszönt el.
- Szia!
Már nagyon várom hogy újra láthassam.
Este
Besötétedett. Végre párnára hajthattam fejem, mivel már nagyon fáradt voltam. De e közben mindig csak Rá gondoltam. Az lenne a legjobb nekem, ha ő az enyém lenne. Minden további perc is úgy telt el, hogy rágondoltam. Alvás előtt  még kiszaladtam enni a konyhába. Elővettem egy kis ropit, és enni kezdtem.
Ezek után a fürdőbe vettem utamat. Fogat mostam, majd lekapcsoltam a villanyt. Most már vissza mentem a szobába, és lefeküdtem aludni.
Hajnalban
Alig 3 óra telt el, amikor felébredtem. Egy hangra lettem figyelmes, ami a telefonomból szólt. Ő hívott.

- Szia! -szólt bele a telefonba.
- Szia Lucy, baj van? -kérdeztem tőle.
- Félek itthon egyedül. -válaszolt kérdésemre.
- Mitől félsz?
- Nem tudom, csak félek. Nem tudok aludni. -mondta.
- Akkor átmenjek? -kérdeztem.
- Ilyen későn? -lepődött meg.
- Igen. Ilyen későn.
- Jó,gyere. -mondta.
- Indulok.

Lucy szemszöge

Meglepődtem, amikor át akart jönni, de nagyon örültem. Végre kettesben lehetek Vele. Mostanában többet érzek iránta, mint barát.
Nem sokára kopogást hallottam az ajtó felől. Kinyitottam. Ott állt előttem, mosolyogva. Nem tudtam mit mondani, csak annyit hogy...